Hejj!

Nem egyszerű itt az életem.. Kissé sok nehezség állt utamba. Gondoltam, hogy nem lesz oly egyszerű, de azért ennyire nem gondoltam volna vészesnek:

Így kezdődött: március 2.-án hétfőn, fél 8tól vehettem át a kulcsot a kis szobácskámhoz. Itt voltam kb 8 és fél 9 között. Kint állunk (anyu és apu kíséretével) a koli előtt, hát bemenni kissé nehézkezesen, de kikerül. A házmester sehol, és mint kiderül a telefonszáma (ami meg volt adva ott, hogy mikor tudok költözni) nem volt jó. Frau E. Kienast, a koli vezetője (gondolom én) természtesen nem tölti munkaidejét, hanem a suli a közelében egy nagy épületben... :@ Próbálkoztam/tunk az itt lakóktól segítséget kérni, miként juthatok be a szobámba.. hát természetesen senki nem tudott segíteni. Bár egy csini német fiú készségesen állt rendelkezésünkre, összevissza telefonált és futkozott.. de semmi:( AZTÁN csodák csodájára megjelent a házmester. Lett kulcs.

A lakosztályom nagyon csini. Egyedül vagyok az 5. emelet egy egyszemélyes szobában. Van saját konyhám (kb mint a @) és van fürdőm, ez kissé rosszabb állapotban van, mint a @os, de tökéletes! Amint rájövök, hogyan kell ide képet illeszteni, csatolom:)

Míg bajlódtam a beköltözéssel, találkoztam egy spanyol lánnyal, Kármennel (Carmen). Nem tudom, hogy miért, de ő tudta, hogy kedden kell suliba mennünk csak, és ő azt is tudta, hogy hova. Hát én hiába néztem, én ilyen mailt nem kaptam. Jó nem? Tehát én ráhagyatkoztam. Nagyon nehezen tudtunk csak kommunikálni, mert ő inkább angol.

Hát kedden bementünk ketten a suliba, hogy hello, megérkeztünk, mi a feladatunk.. Ott mondta a kinti koordinátor, ANGOLUL (bár én szóltam neki, hogy nem beszélek angolul), hogy ugyanitt kb 2 óra múlva. OK. hát nézzünk körül. Kb 60x tévedtünk el, ugyanis ez az épület nagyobb mint a kiscelli meg a doberdo összerakva. Mikor beléptünk az irodájába, néz ránk: "szia Kármen.. és te??" nah mondom, köszi. Próbáltam viccesen felfogni, bár nem lehetett. ELVILEG mindenkinek volt egy mappája. Névreszóló. Angol illetve német kurzusos papírok, térképek, különböző szerződések. Nos: Nekem nem volt, így én lettem: ... (mint kiderült, ő egy török fiú, aki már itt van fél éve). Valamint: nem kaptam német kurzust, csak angolt és nem kaptam szerződéseket. Tehát jó volt a folytatás is.

Eltelt a két óra. Találkoztunk a többi erasmusossal is: finn lány (Pipsa), taiwani fiú (Soan), bolgár lány (Lidia), amerikai lány (Kate), ukrán lány (Olya) és a buddynkkal: Mathias. Kissé furi volt, hogy mki angolul beszél még a segítőnk is. Nem értettem semmit, csak mentem a többiek után.

Majd a németkurzus.. négyen vagyunk a haladóban: Kármen (portugál, spanyol, francia, olasz angol nyelvtudás mellett gyakorolja a németet), Pipsa (ő finneknél angolul tanul, emelett beszél finnül, svédül, tökéletesen németül, oroszul), Olya (kifogástalan angol, ukrán, francia és orosz plusz még egy, de ezt elfelejtettem) és én (magyar!!!!). Ciki volt.. ez van. van még mit tanulnom.. Jah és itt találkoztam a többi erasmusossal is : 4 török, további 4 spanyol, 2 japán, 1 újmexico, 1 orosz, 2 német!!! (németek, kint tanulnak hollandiában, és az erasmussal németországba jöttek tanulni.. idióták:) ) talán ennyien vagyunk.

Telt múlt az idő.. stb.. majd elkezdődött a suli elvileg: hát Juttikának egyedül nincs órarendje.. mert minek akarok én tanulni németül, ha mki angolt nyom.. wáááá Nagynehezen sikerült szerezni egy németes papírt. ezen csak!!!! rövidítések. hogyne. egy éve azt nem tudtam, hogy itthon mi az az ÁMI, minek a rövidítése, de persze, a német rövidítéseket ránézésből gondolom.. pff.. Nah mindegy. majd most igyekszem valamit megfogalmazni egy nagyon kedves tanárnak.. :) - azt mondták az..

Nos. ez a rövid helyzetjelentés.. DE még sokat tudnék írni, de félek azt már nem olvasnátok, tehát majd később!! :)

Annyira jól esik, hogy ilyen sokan írtok nekem és érdeklődtök!! KÖSZÖNÖM. Bocsi ha nem reagálok, fogok ám!!