Hát. Izgalmas napjaim vannak, voltak és még lesznek..

Két hete jöttem haza Pipsával (finn) és beszélgettünk a suliról. Mondta, hogy angol kurzusokon miket csinálnak, és én megirigyeltem. Bejelentette, hogy akár simán tanulhatnék is angolul szakmai tárgyat. Ezután átestem egy kisebb röhögőgörcsön:)

Kiderült, hogy még van két olyan tárgy, ami hátra van, és nem kell belőle vizsgázni, csak valami beadandót készíteni és 3 kredit egy tárgy. Csak menjek be és bólogassak, a többit meg elintézzük. Felcsillant a szemem, ugyanis félek, hogy nem lesz 15 kreditem, és ez nekem pont kapóra jönne.

Elmentem hétfőn este a megbeszélésre, szolgáltatás marketingből. A tanár nyugat amerikai, szépen beszél, csak németül nem. Én voltam az első (!), aki odaért a terembe. Köszönt, a napszaknak megfelőlen, én háromszor kérdeztem vissza (a "bitte" szót használva), hogy he? :) még valamit beszélgetett velem, én készségesen mosolyogatam, majd kifutottam a teremből.

Kedden elkezdődött ez az óra. Úgy működik az angolosoknak (azaz rajtam kívül mindnekinek), hogy félév elején megkaptuk az órarendet, és mindenki kiválasztja a kb 20-30 mittom én hány kreditből, hogy melyiket akarja hallgatni. Egy tágy két-három nap alatt lemegy. Azokon a napokon reggel negyed 9től, este negyed 9ig vannak az órák, egyszer van 1 órás kajaszünet, egyébként meg amikor a tanár gondol egyet, akkor van pause. (ez a block seminar). Majd a kiírt időpontban, vagy a 3.-4. napon vizsga. A tanárok általában nem németek, és nem is tudnak németül, valamint a csoportba min 1 maximum (kb) 25 ember tartozik. Rendkívül figyelnek a tanárok a beszédükre, és az órák interaktívak. Kérdezlek felelsz és így tovább.

Ezen átestem én is. Kedden közel álltam a síráshoz. A tanárnak mondam, hogy "my english is bad, and i can't speak, but i can understad". Hogy ott maradhassak és talán kapok valami könnyebb feladatot. A nap végére kiadta a házi feladatot. Ezúton is megköszönném Gellér Kittinek és Csorba Tibornak a közreműködését, nélkülük nem jöhetett volna létre ez a beadandóm.

Ma nagyvidáman tértem be az iskolába, ahol így kiderült, hogy be sem szedi, nem is csinálta meg mindenki. :( Lényegtelen, bennem megvolt a szándék és az elhatározottság. Azonban elmondta, a viszgát kiváltó beadandót június 13ig kell elküldeni neki. Egy kicsit hosszú szöveget kell elemeznem 3 féle szempontból.. Csupán egy 20 oldal.. És le kell neki írnom, hogy miről szól a marketing, tehát amit ő elmondott majdhogynem 24 órában.

A csúcspontja a napnak!!! Kérdezgetett mindent mindenkitől. 10en voltunk, így természetesen nem tudtam elbújni, így meg is talált. Kértem Pipsát, hogy fordítson nekem. A tanár ragaszkodott hozzá, hogy én mondjam. Hát megtettem. Csupán 3szor kérdezett vissza.. jó a kiejtésem nem? :P BÁR a többiek MIND megértették. Gondoltam ennyivel le vagyok tudva, rájött, hogy ez nekem tényleg nem megy! ÉS NEM ADTA FEL. Azt a feladatot kaptam, hogy hasonlítsak össze két szolgáltatást, melyik jobb, és miért. Sikeresen eltelt negyed óra, mire angolul (!) elnyökögtem neki, ugyan mit is akarok mondani. Hát nem szép az élet? :)

Ezekután éreztem, hogy mi, ERASMUSosok tényleg összetartunk. Mindenki kedveskedett hozzám, meg mosolyogtattak, és olyan jó érzés volt, hogy ők ezt nem úgy látták, hogy "ciki". Annak ellenére, hogy tényleg az, mivel szerintem nincs még egy olyan ember, aki elmegy erasmusra, hiába németföldre, de angol nélkül.

Hiányoztok!